Folytassuk dél-koreai kalandozásunkat. Keveredjünk politikai demonstrációba, tudjuk meg, hogy mit vásárolnak zsákszámra a helyiek, majd várjuk meg az estét, és gyönyörködjünk a kilátásban!
Üzleti útra érkeztünk Dél-Koreába. A hivatalos program után elindultunk, hogy feltérképezzük a várost. A City Hall, azaz a Városháza tér volt az első célpont, ahol valami egészen más fogadott, mint amire számítottunk.
A teret, és a környező utcákat rendőrök, és egyforma ruhába beöltözött emberek lepték el. Az okot nem ismerjük, csak valószínűsíteni tudjuk, hogy az Kim Jong-un észak-koreai, és Moon Jae-in dél-koreai elnök 3. csúcstalálkozóját megelőző demonstrációról lehetett szó. A csúcstalálkozó témája többek között a koreai-félsziget teljes nukleáris leszerelése és a 2032-es olimpia közös megrendezése, melyben egyébként meg is állapodtak a felek.
Ilyenkor lehet látni, hogy a két ország között még mindig milyen óriási a feszültség. Ezt éreztük itt, a háborús múzeumban, és a demilitarizált zónával kapcsolatos tudnivalók tanulmányozása közben is, ahová végül nem mentünk el.
Sok helyen egyébként egy országként ábrázolták Észak és Dél-Koreát. A katonai múzeum előtt ez a szobor, és alatta a szétszakadásra utaló építmény fogadja a látogatókat. Ez egy fájó pont, ami most egy ici-picit engedni látszik…
A demonstráció egyébként nagyon szépen, szervezetten lezajlott. Egy teherautó elől – melyen a szószóló egy mikrofonba kiabálta a vezényszavakat – azután az emberek. Énekeltek, kiabáltak, kinyilvánították a véleményüket. Balhé vagy túlkapás nem volt. Rendőrök biztosították a rendet, a közlekedést, és védték a City Hall-t.
2 sarokkal arrébb egészen más tartotta lázban a lakosságot. Szinte mindenki óriási zsákokat cipelt. Minket persze nagyon érdekelt, hogy mi is lehet a zsákokban, ezért a fehér pavilonok felé vettük az irányt. Ezt nem gondoltuk, a zsákok tele voltak paprikával, rengeteg paprikával. Egy piac, ahol semmi más nincs, csak paprika. Amilyen csípősen eszik szinte az összes ételüket ez talán nem is olyan meglepő. Szerintünk most van itt az idénye ennek a fűszernövénynek, amit betáraznak, szárítanak és őrölnek. Ezt igazolandó később viszont is láttuk ezt a paprikát egy étteremben már kiterítve, éppen száradt a további feldolgozás előtt.
Most hogy kicsodálkoztuk magunkat, és elvegyültünk az utcán, és megfejtettük azt is hogy hogyan kell itt egyáltalán közlekedni, ideje még valamit megnézni! Irány a 237 méter magas Namsan Tower – TV és rádiótorony!
A Google térképe többször cserben hagyott minket, így nem volt egyszerű a feljutás. A gyalogos túra helyett inkább a libegőt választottuk, mely nem túl drágán repített minket fel a toronyhoz. Be is esteledett, amit egyáltalán nem bántunk. A torony előtti téren is volt látnivaló,
és a torony is legszebb fényében pompázott.
Kombinált jegy a csúcsra két üdítővel és egy nagy adag sajtos pattogatott kukoricával – vonzó ajánlat, kiválasztva. A kilátás mesés.
Azért azt mondjuk nem gondoltam hogy annak a bizonyos helységnek ahová a király is gyalog jár sincs rendes fala, csak üveg. Ez volt az a pont ahová kétszer is meggondoltam hogy egyáltalán bemenjek-e.
Annyira zavart ez az óriási mélység, hogy a szatyromat bent is felejtettem. Vagy 20 perc után sápadtan rongyoltam vissza, és kétségbeesettem magyaráztam a takarító néninek hogy eltűnt a cuccom, mikor is mosolyogva a kezembe nyomta 🙂
A nagy izgalmakat most ideje kipihenni, de holnap ismét egy újabb alkalom a felfedezésre! Kiváncsi vagyok, hogy hogyan élhettek itt az emberek a múltban, cél a királyi paloták és a szentélyek. Velem tartasz?
Be the first to comment