Szeptember közepén messzi földre szólított az üzlet. Dél-Koreába utaztunk, a célpont Szöul. Miután letudtuk az üzleti találkozókat bőven maradt időnk a város feltérképezésére. Mivel itt Magyarországon túl sok felhőkarcolóval nem büszkélkedhetünk, így szinte mágnesként vonzott minket Szöul legmagasabb épülete a Lotte Tower.
A képen látszik, hogy a sokszor 20-30 emeletes házak szinte eltörpülnek a torony magassága mellett. 2017.04.11-én nyitotta meg a kapuit a nagyközönség előtt, ez Dél-Korea legmagasabb épülete, a világ ranglistán az 5. helyen áll. Az épületben sok más mellett bevásárlóközpont, szálloda, uszoda, akvárium és kilátó is működik.
A kint tartózkodásunk szinte minden napján nagyon jó idő volt, kivéve ezt az egy napot, a Lotte Tower látogatásának a napját, így a képek kissé borongósra sikeredtek, de sebaj, így is nagyon szép.
Messziről is igen lenyűgöző volt a torony mérete, közelről meg egészen félelmetes. Felnézni rá igen szédítő élmény. 
Ne is innen lentről csodáljuk, irány a teteje!
Mielőtt a kilátó felvonójához érünk még megcsodáljuk a bevásárló központ luxusát, emellett tényleg nem lehet szó nélkül elmenni.
Odaérünk végre a bejárathoz. Felkészültek a nagy látogató invázióra az látszik, mert a hosszú sorokra való tekintettel szalagos kordonok vannak kihúzva. Szerencsére csak néhány ember téblábol itt-ott, így egyáltalán nem kell várakoznunk, a belépődíj leszurkolása után már szállhattunk is be a liftbe.
Gondoltam hogy levideózom azt az 1 rövid percet amíg a lift felér a 117 emeletre, de nem sikerült valami jól. Mentségemre legyen szólva, kissé izgultam, mert a lift nem a kedvenc helyem, és ilyen magasra ilyen gyorsan feljutni – háát kissé inamba szállt a bátorságom. Igen, ez a világ leggyorsabb liftje.
A lift kellemes csalódás volt, pillanatok alatt felért a csúcsra, azaz a 117 emeletre, ahonnan még 6 emeletet lehetett mozgólépcsővel megtenni, és mindegyik szinten hosszan bámészkodni. A lift minden fala monitorként funkcionál, varázslatos élmény. Az én videóm helyett van itt sokkal jobb is, nézd csak:
Ez a videó fel:
no és ez a lefelé vezető úton.
Fent a csúcson elénk tárult Szöul panorámája, hegyes-völgyes tájai, a folyó mely kettészeli,
és a több sávos úton haladó autók, amily olyanok mintha játékok lennének egy terepasztalon.
Rendkívül érdekes, hogy a különböző negyedek milyen más-más képet mutatnak magukról.
A régi Szöul zsúfolt, kocka épületei,
melyek fölé magasodnak az újabb rész égig érő házai.
Miután kigyönyörködtük magunkat a kilátásban, jött a sokk: több mint 500 méter magasan, átlátszó a padló…
Miután kiröhögtük magunkat az amcsi turistán, aki a végrendeletét videóba foglalta a kaland előtt, és mindenkitől elköszönt, külön a feleségétől, a családjától és még ki tudja kitől, nem volt más hátra. mint nekünk is rálépni. Hát igen, ez az ami nekem nem ment. Megfagytam, és hiába rajta állt vagy 20 ember az üvegpadlón, nem bírtam magam rávenni hogy rálépjek az átlátszó padlóra. Valószínűleg azért, mert én már sajnos tudom, hogy milyen érzés zuhanni, egyszer régen 20 méternyit volt szerencsém lefelé szállni 🙁
A fiam bátrabb volt mint én, ő végigjárta az összes átlátszó padlós helyet. Azért kicsit irigyeltem.
A szabad levegőre is ki lehetett menni, a teraszra – itt is jobb lett volna ha csak lefelé nézek, szédítő látvány, spuri be – inkább jobb bent.
A cuki boltban még kicsit vigasztalódtunk, aztán irány a felvonó, mely levisz minket újabb 1 perc alatt. A cél, hogy keresünk egy autentikus koreai éttermet, ha már itt vagyunk muszáj hogy együnk valami helyi sajátosságot, különlegességet.
A fotókért köszönet Hasszán Tamás Photography-nak.
Be the first to comment